Sütik: Honlapunkon sütiket alkalmazunk. Olvass tovább a sütikről itt. Bezár
Bezár
You have changed campaigns but your basket has not changed.
You have changed campaigns hence your basket has updated accordingly.

Beszélgetés test és lélek kapcsolatáról

A daganatok kialakulásának lélektani vonatkozásai

A közösségi oldalakon, különböző fórumokon, sőt akár szakemberek szájából is gyakran elhangzik az a mondat, hogy a különböző daganatos megbetegedések hátterében lelki sérülések állhatnak, valamilyen konkrét trauma vezethetett kialakulásukhoz, és ha a páciens ezt tudatosítja, feldolgozza, akkor képes lesz akár leküzdeni a betegséget is. Kónya Ilona klinikai szakpszichológussal a daganatos megbetegedések, köztük az emlődaganat kialakulásának lélektani vonatkozásairól, pszichológiai hatásairól, valamint az onkopszichológiai tudományág feladatáról beszélgettünk.

Keressünk számunkra megfelelő szakembert és gondoskodjunk testi-lelki egészségünkről

Globálisan évente 10 millió ember veszíti életét daganatos megbetegedés következtében.[1] Az emlőrák világszerte és hazánkban is egyaránt a nők körében leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés, és több európai nő életét követeli, mint bármely más rák, holott az időben felismert emlődaganat jó eséllyel gyógyítható.[2] Az AVON, az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány közreműködésével évtizedek óta dolgozik azért hazánkban, hogy felhívja a figyelmet az emlőönvizsgálat és a rendszeres emlőrákszűrések jelentőségére. Fontos leszögezni, hogy a rákos megbetegedések nem előzhetők meg, azonban életmódunk és akár lelki egészségünk is hatással lehet kialakulására és a betegség lefolyásának folyamatára.

"Napjainkban a laikusok körében elterjedni látszik az elmélet, mely szerint a daganatos betegségek kialakulása mögött egyértelműen meghatározható lelki sérülések és személyiségjegyek állnak. Miért találkozhatunk egyre gyakrabban ilyesfajta meglátásokkal, és mennyi igazság lehet a feltételezések mögött?"

Munkám során magam is egyre gyakrabban találkozom olyan páciensekkel, akik a lelki sérülések és a betegségek kialakulása közötti összefüggéseket keresik. Ennek hátterében az a megfigyelés állhat, hogy szomatikus betegekkel dolgozó pszichológus, pszichiáter szakemberek gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy egy-egy megbetegedés előtt, az egyén nagyfokú traumát, vagy valamilyen megterhelő élethelyzetet élt át. Ez a megfigyelés vezethetett tévesen arra, hogy egyes traumák, veszteségek, valamint egyes megbetegedések között egyenesági okságot feltételezzenek, például, hogy az emlőrák hátterében párkapcsolati konfliktusok állhatnak, azonban ez egy ennél sokkal összetettebb folyamat, a hatást gyakorló tényezők nem ilyen egyértelműen meghatározhatók.

A pszichológia és a daganatos betegségek kapcsolatának kutatása már az 1970-es években megjelent az onkológiai ellátásban, azonban ekkor még a kutatások fő fókuszában a betegséggel való megküzdés, a túlélők életminőségének javítása, az orvos-beteg kommunikáció segítése és a palliatív ellátás állt. Az évek során zajlottak kutatások a rák kialakulását előidéző lélektani hatások definiálására, különböző rákra hajlamosító személyiségtényezők feltárásával („C” típusú személyiség koncepciója, amely a rosszindulatú daganat megjelenésével szorosan összekapcsolódó tulajdonságokra utal), de a kutatási adatok nem igazoltak szignifikáns összefüggést. Ennek oka részben az onkológiai betegek sokféleségével, illetve a betegség során megélt krízis személyiségformáló hatásával magyarázható.

"Ha napjainkban nem is tudjuk egyértelműen meghatározni a különböző traumák, lelki sérülések és a daganatos megbetegedések ok-okozati kapcsolatát, az általános és tartós stressz hatással lehet a rosszindulatú elváltozások megjelenésére. Hogyan hathat a mindennapos stressz a rák kialakulására és a gyógyulási folyamatra?"

A megküzdés, és az elhúzódó stresszreakció több szempontból is fontos az onkológiai betegek szempontjából. Tartós, krónikus stressz esetén a szervezet egyensúlyi állapota eltolódik, számos fiziológiás változás jelenik meg a testben. Többek között a kardiovaszkuláris rendszer túlterhelődése, az emésztési egyensúly eltolódása és az immunrendszer gyengülése, amelyek kedveznek a daganatos betegség kialakulásának, egyéb kockázati faktorok megléte mellett. Tartósan fennálló stresszhelyzet esetén fontos az egyén megküzdési mintázata, gyakran az elégtelen megküzdési mechanizmusok önmagukban daganatos betegség kockázati tényezői, mint például a fokozott alkoholfogyasztás vagy a dohányzás.

Fontos figyelembe venni, hogy maga a betegség diagnózisa, a kezelés és az esetleges halál lehetősége önmagában is jelentős krízist jelent a páciens számára, amely szintén nagyfokú stresszt eredményez. A kezelések nehézségei mellett a betegeknek ezzel is meg kell küzdeniük, sok beteg érzi, hogy elvesztette a kontrollt az élete és a teste felett. Egy felmérés szerint például azoknak az emlőrákos nőknek, akik csupán kiszolgáltatottságot és reménytelenséget éreztek, amikor megkapták a diagnózist, csökkent a tíz évvel későbbi életben maradási esélyük. [3]

"Tehát a tartós stressz mellett, akár egyetlen meghatározó trauma is szerepet vállalhat a betegségek folyamatainak alakulásában?"

Ez így önmagában nem mondható, hiszen a daganat nem lélektani betegség, a kialakulásában és lefolyásának alakulásában számos genetikai és biológiai faktor játszik fontos szerepet. A korábbi traumák leginkább, a betegséggel való megküzdésben játszhatnak esetleges szerepet. Az egyén egész addigi életútja, családi-biológiai hajlamossága, környezeti mintái egészen születéstől fogva befolyásolják azt, hogy mit tekint az egyén traumatikus élménynek, és milyen módon küzd meg az esetleges traumákkal. Tehát abban van szerepe, hogy az adott ingert mennyire érzékeli stresszkeltőnek. Ebből fakadóan lehet az, hogy van aki a betegséget egy megoldandó feladatként, és van aki egy fokozottan kontrollvesztett élethelyzetnek éli meg.

A stresszkeltő inger érzékelése során az egyénnek a hipothalamus-hipofizis-mellékvese tengelye aktiválódik, amely felkészíti a testet a megküzdésre vagy a menekülésre. A stresszre adott egyéni reakció függ az egyén agyi struktúrainak érzékenységétől, amely fejlődését a korai élmények befolyásolják.

A korai traumák kihatással vannak az agy strukturális fejlődésére, ezáltal a hipothalamus-hipofizis-mellékvese tengely működésére is. A kutatások alapján a korai traumát elszenvedett egyének akár semleges ingerre is erős és elhúzódó stresszreakcióval tudnak reagálni, gyakrabban küzdenek klinikai szintű szorongással, és depresszív állapottal, amely önmagában is jelentős kockázati tényező a daganatos betegségek kialakulása szempontjából A depresszív állapot folyamatos negatív gondolatai az egész világot veszélyes hellyé képesek tenni, fenntartva ezzel az egyén számára az állandó fenyegetettség érzését.

"Így összességében az agy idegrendszeri struktúrainak az észlelésre és viselkedésre kifejtett hatásait megismerve érthetővé válik az a jelenség, hogy gyakran egy-egy megbetegedést valamilyen nagyobb trauma előz meg. A tudomány e téren való fejlődése hogyan alakítja az onkológiai kezelések struktúráját, lefolyását, hogyan segíti az onkopszichológia a betegek gyógyulási folyamatait?"

Tény, hogy a daganatos betegek egészségének épp úgy része a pszichológiai állapotuk, mint a laboratóriumi eredményeik, lelki sérüléseik és traumáik hatást gyakorolhatnak a betegséggel való megküzdésre, azonban fontos leszögezni, hogy ezen traumák feloldása nem jelent biztos gyógyulást.

A daganatos betegek pszichés kezelésével, kísérésével foglalkozó onkopszichológia egy viszonylag új tudományterület, amely napjainkban első sorban a már kialakult betegséggel való megküzdés mellett, az önkárosító magatartásformák prevenciójára, valamint a stresszel való megküzdés folyamatának támogatására összpontosít.

Az onkopszichológus hosszú évek óta az onkológiai csapat tagja, mindemellett 2020-ban az onkopszichológiai ellátás irányelvei bekerültek az egészségügyi irányelvek közé, klinikailag igazolt hatékonyságú protokollokkal segítve az onkológiai betegeket. Az onkológiai kezelésben lévő pácienssel a betegségfolyamat során többek között sokat dolgozunk a különböző megküzdési mechanizmusokkal, hiszen az adott helyzetben a korábbi megküzdési mechanizmusok nem biztos, hogy hatékonyan működtek. Ezen munka hatására akár új, hatékonyabb coping technikák kialakítása is történhet, amely viselkedésváltozás az agyban is képes strukturális változást létrehozni. (Ennek eredményeképp a korábban fenyegető ingerek kevésbé félelmetessé válhatnak), így a beteg tartalmasabb, teljesebb életminőséget képes megélni, amely pozitívan befolyásolhatja betegsége végkimenetelét.

[1] https://www.worldcancerday.org/why-cancer

[2] https://www.europadonna.org/breast-cancer/

[3] Dr. Máté Gábor és Máté Dániel: Normális vagy; felelős kiadó Halmos Ádám 2022.

Oszd meg az ismerőseiddel

Többi cikk

{{::article.Title}}
{{::article.Title}}

{{UI.LoadingMessage}}
[View|Representative_Attach_Not_Available]