Kósa Anita - AVON Magyarország PR és digitális csapat vezetője, szóvivője

Mindig is tudtad, hogy egy nap majd vezető szeretnél lenni?

Az elején nem voltam igazán tudatos, alacsonyabb beosztásokban dolgoztam marketing és kommunikáció területén.  A mai átlaghoz képest viszonylag fiatalon szültem meg a két kislányomat. Amíg kicsik voltak, nem volt bennem világmegváltó ambíció és nem vágytam arra, hogy vezető pozícióban dolgozzak. Más tekintetben viszont nagyon is tudatos voltam, mert a szüléseket követően viszonylag hamar rájöttem, hogy a főállású anyaság nem elégít ki.  Vágytam vissza a felnőtt közösségbe és azt vettem észre, hogy a megszokott emberi interakciók – például a játszótéren a többi anyukával való kötelező csevegés – nehezen mennek, egyszerűen túl sokáig voltam otthon, más behatásokra is szükségem volt. Szerencsére őszinte voltam magammal szemben, nem szépítettem a dolgot és a lehetőség is jókor talált meg, hogy csatlakozzak az AVON-hoz.

Hogyan élted meg amikor két gyermekes anyukaként megtalált a lehetőség, hogy csatlakozz az AVON csapatához?

Bevallom, nem volt egy egyszerű időszak. Ilyenkor a legtöbb nőnél automatikusan jönnek az önpusztító gondolatok, hogy „milyen anya az olyan, aki nem marad otthon 3 évig a gyermekével, hanem munkába vágyik?”. Sok támadást, bántást kaptam; jellemzően egyébként más nőktől, ami nagyon fájt. És persze magamat is bántottam ezekkel a gondolatokkal. Nem hittem magamban, féltem, hogy nem leszek elég jó és az életem egyik frontján sem tudok majd megfelelni.

Mi volt az, ami miatt mégis úgy döntöttél, hogy elfogadod az ajánlatot?

Vissza akartam utasítani az állásajánlatot, amikor a leendő főnököm- aki egyébként egy nő- azt mondta nekem, hogy higgyem el, senki nincs kész egy ilyen kihívásra, de egy ponton túl el kell kezdenem legalább lépéseket tenni abba az irányba, hogy kész legyek. El kell kezdenem hinni magamban.

Mi a legmaradandóbb élményed az eddigi karriered során?

Pontosan emlékszem az első beszédemre, amit 600 Tanácsadó, Koordinátor előtt tartottam. Ez volt életem legfélelmetesebb és egyben legfelemelőbb napja is. Ekkor éreztem ugyanis először, hogy hatással vagyok másokra. A színpadon még rettegtem, ugyanakkor éreztem a közösség erejét, hogy végre tartozom valahova, hogy sorsokat tudok megváltoztatni a szavaimmal és a tetteimmel.

Mit tartasz nőként a legnagyobb „szupererődnek”?

Nehéz témákról tudok sok-sok érzelemmel, szenvedéllyel, elkötelezettséggel beszélni és ez hatással van másokra. Rájöttem, hogy azok a tulajdonságok, amiket oly sokáig rejtegettem, rengeteget segítenek a céljaim elérésében. Például a mai napig nagyon izgulok, ha színpadra kell lépnem vagy interjút kell adnom, de talán pont ez mutatja, hogy számomra mennyire fontos az adott téma; ezáltal válik őszintévé, hitelessé.

A másik, amit kiemelnék, hogy mivel sokszor kételkedtem én is magamban, azt gondolom, sokaknak tudok vezetőként segíteni, hogy a saját korlátaikat átlépjék. És amikor ez sikerül, az számomra a legnagyobb boldogság.

A magánéletedben volt egy mélypont, amikor a saját korlátaidat úgymond át kellett lépned. Ez hogyan sikerült?

Igen, a válásomat nehezen éltem meg, hiszen ez is egyfajta kudarcélmény. Szeretnéd, hogy valami működjön, sikerüljön- erre teszel fogadalmat; aztán az élet mégis máshogy rendezi. Hatalmas önismereti utazás ez, rengeteg nehézséggel, amikor egyik pillanatról a másikra egyedül marad az ember egy hatalmas felelősséggel.

Amire én nagyon figyeltem, az elejétől fogva, hogy ne hagyjam el magam. Engedjem meg magamnak a veszteség feldolgozását, de utána álljak fel és kezdjem előről. Ne a másikat hibáztassam, ne magamat sajnáltassam, ne a kifogásokat keressem, hanem tegyek erőfeszítést, hogy megtaláljam azt, amiben hiszek. És ez így is lett, szerencsére nagyon hamar jött a szerelem az életembe, ezzel együtt pedig az is, hogy két fantasztikus lány nevelőanyjává is váltam. Így most a 4 lánnyal közösen készülünk az esküvőnkre, hiszen a házasság intézményében mindketten mindenek felett hiszünk továbbra is.

Van esetleg bármilyen speciális elved, amit követsz?

Nagy mantrám az egyszerűség. Nem kell mindenben tökéletesnek lenni, és nem is lehet mindig 100 %-ot nyújtani- főleg nem 4 gyereket nevelve. Nem kell mindig, mindenek felett helytállni. Ezt az álláspontot én nem csak a családom, de a munkatársaim felé is képviselem.

Hogyan tudod összeegyeztetni a karriered a magánéleteddel?

Az évek során sikerült kialakítani az igazi egyensúlyt: a munka és a család szétválasztását. Ha a családommal vagyok, igyekszem teljesen kikapcsolni és munkahelyi problémákkal nem foglalkozni. És ugyanez igaz a munkahelyen is, tudom: hogy a lányaim jó helyen vannak, fejben nem ezzel foglalkozom, hanem a teendőimmel. Ez persze nem ment egyik napról a másikra. Több fordulópont is volt az életemben, és sokat kellett magamon dolgoznom ahhoz, hogy az alapvető dolgok a helyükre kerüljenek bennem.  Évek alatt jöttem rá, hogy mennyire fontos számomra az én-idő, ami lehet egy edzés, de akár az is, hogy fél órára magamra csukhassam a fürdőszoba ajtót és elmerülhessek egy kád forró vízben. Persze ehhez kell egy társ is, egy olyan fantasztikus ember, aki mindezt lehetővé teszi számomra.

Hogyan gondolsz vissza eddigi karrieredre?

Az Avonnál a ranglétra aljáról indultam, végig jártam a szükséges lépcsőfokokat és 35 éves koromra jutottam el odáig, hogy egy nagyobb területet vezessek, egy több mint 10 fős PR és digitális csapat tartozzon az irányításom alá, és a cég szóvivőjeként dolgozzak. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert mindvégig fantasztikus női vezetőim voltak, akik segítettek, hogy magamból a legtöbbet hozzam ki. Ők és a csapatom inspirálnak nap, mint nap, ez ad erőt, hogy megbírkózzak a nehézségekkel.

Mindez egy teljesen természetes folyamat részeként alakult így: mindig jöttek az új kihívások és persze ezekkel együtt újra meg újra az érzés, hogy képes leszek-e megbirkózni velük. Ez az érzés az, ami a mai napig inspirál és erre buzdítom a többi nőtársamat is, hogy bízzanak magukban, hiszen ha így teszünk, akkor mindenre képesek lehetünk.