Olasz Henrietta - AVON Magyarország ügyvezető igazgatója

Az AVON Magyarország vezetője vagy, azonban biztos emlékszel még arra, hogy miről álmodtál gyermekkorodban, mi szerettél volna lenni, „ha nagy leszel”?

Kislányként régész szerettem volna lenni, egészen sokáig – az Indiana Jones filmek hatására valahogy úgy képzeltem el a szakmát, mint ami az állandó izgalomról, utazásról, kincsvadászatról szól, és ez nagyon tetszett.

Ha a valós karrieredet nézzük, melyek voltak a legnagyobb mérföldkövek, amelyekre a legbüszkébb vagy?

Eddigi karrierem során én két igen fontos mérföldkövet emelnék ki, amelyeket magaménak tudhatok. Az egyik ilyen, amikor 2017-ben felkértek az AVON németországi leányvállalatának vezetésére, amivel egy kihívásokkal és fejődési lehetőségekkel teli, intenzív időszak vette kezdetét. Ugyanakkor nem is olyan régen örömmel és büszkeséggel léptem az AVON Magyarország ügyvezetői pozíciójába, ahol izgatottan nézek az új feladatok elé.

Mennyire tervezel előre?

Inkább rövidebb, mint hosszabb távra tervezek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lenne egy távlati cél, de a rengeteg változó tényező miatt fontosnak tartom, hogy minél rugalmasabban tudjunk reagálni egy aktuális helyzetre, vagy éppen kiaknázható lehetőségre. Számos olyan helyzet adódott már a karrierem során, amikor a gyors helyzetértékelés és a változásra való képesség volt, ami végül előrébb vitt. Gyakorlatilag a jelenlegi helyzet is erről szól, egy olyan turbulensen változó időszakban vettem át a vállalat vezetését, amikor sokszor még egy hétre előre is nehéz tervezni.

Ahhoz hogy ilyen karrierre tegyünk szert, fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül bennünket, akiktől tanulhatunk. Te kitől tanultad eddig a legtöbbet?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert több kiváló vezetőtől volt lehetőségem tanulni. Korábbi mentorom – aki a cég regionális igazgatója volt - olyan feladatok elé állított, amelyek folyamatos fejlődésre ösztönöztek és esélyt sem adtak arra, hogy komfortzónán belül maradva oldjam meg azokat. De rengeteget köszönhetek előző főnökömnek is, akitől a közös munka során szinte napi szinten elleshettem valamit.

Vezetőként nagyon fontos, hogy produktív és lelkes csapatot tudhass magad mellett, hiszen pozitív hozzáállással lehet a legjobb eredményeket elérni. Mivel motiválod leginkább munkatársaidat?

Fontosnak tartom, hogy érezzék, értéket teremtenek. Ehhez pedig kellő teret és támogatást kapjanak különböző szintű döntések meghozatalában, megoldások kidolgozásában, vagy éppen a saját csapatukkal való együttműködésben. Én ezzel próbálom meg a kollégáimat leginkább ösztönözni. Mindig törekedtem a családias légkör kialakítására; mi nem csupán kollégák vagyunk, hanem annál sokkal többek. Hiszem, hogy ez a fajta összetartozás érzés az, ami a különbséget jelenti egy nehéz szituációban, ez az, ami mindig segített nekünk abban, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból.

Téged mi motivál leginkább?

Röviden megfogalmazva: a kihívások. Szeretek kilépni a komfortzónámból, kipróbálni új dolgokat, felvállalni olyan feladatokat, aminek a megoldásához nem biztos, hogy a kitaposott út vezet. A kihívások nem engednek elkényelmesedni, tanulok, épülök belőlük.

Mi az ami leginkább kikapcsol?

Engem a családdal, barátokkal együtt töltött idő kapcsol ki a legjobban, így igyekszem a szabadidőm többségét tartalmasan velük tölteni. Például egy közös síelés hosszú időre feltölti az energiatartalékaimat.

Ha már az előbb családias légkörről esett szó. Hogyan igyekszel megteremteni a család-munka egyensúlyt?

Amennyire lehet, próbálom kettéválasztani a kettőt. Napközben a munkáé a főszerep, de igyekszem én menni a kisfiamért az iskolába, és ezt követően az időm és figyelmem az övé, illetve a páromé. Ez persze azt is jelenti, hogy az esti mese után még sokszor előkerül a laptop, és a megválaszolatlan levelek.

A hétvége teljes mértékben a családé, a közös programoké, az aktív- és kevésbé aktív pihenésé.